ARISZTOKRÁCIA

NEMESI JOG

1. AZ URALKODÓI ADOMÁNY

Uralkodónak tekinthető az a személy, aki egy adott terület fölött joghatósággal bír, azaz dönthet állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről. Szuverén uralkodó lehet egy fejedelem, herceg, király, császár vagy akár a pápa is. Közös jellemzőjük, hogy rendelkeznek fons honorummal, olyan kizárólagos joggal, amely felhatalmazza őket a nemesi vagy lovagi rang adományozására.
A fons honorum szó szerinti fordítása a becsület forrása. Addig illeti meg a szuverén uralkodót, amíg státuszát gyakorolja, azaz uralkodói pozícióban van. Ha egy adott országban, királyságban vagy hercegségben kikiáltják a köztársaságot, akkor az uralkodó elveszti szuverén státuszát és magánemberré válik. Magánember pedig nem jogosult nemeséget adományozni, mert akkor minden más állampolgár is megtehetné ugyanezt.

2. A KIHIRDETÉS JELENTŐSÉGE

A nemesi címet az adott ország közlönyében vagy egy állami regiszterben hirdetik ki. Magyarországon 1630-tól törvény rendelkezett arról, hogy a megszerzett nemesi címeket egy éven belül ki kellett hirdetni, de ilyen törvények más európai országokban is érvényben voltak.

A kihirdetés jelentőségét a mai joggyakorlat is alátámasztja, hiszen a törvényhozó hatalom döntését elnöki ratifikációt követően egy közlönyben jelentetik meg, onnantól tekinthető hatályosnak. Ugyanez érvényes a nemességre is, ha valakinek a nemességét hivatalosan nem hirdették ki, az addig nem tekinthető érvényesnek.

3. ELŐNYÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

Aki nemes, azt megilletik nemesi kiváltságok és kötelezettségek. Ez országonként és koronként eltérő, hogy mivel járt együtt, pl. Magyarország esetében Werbőczy Tripartituma négy sarkalatos nemesi jogot említ: az adómentességet, a személyes szabadságot, a királyi bíróság alá tartozást és az ellenállási jogot. Ezek közül párat már az 1222-ben kiadott Aranybulla is megemlít. 1848 után a jogok nagy része megszünt, de nem mindegyik.

A nemesség tehát nem pusztán egy társadalmi osztály, hanem sokkal inkább egy jogokat és kiváltságokat élvező közösség. Ebben a jogi megközelítésben fejeződik ki az érdemszerzés igazi jelentősége, hisz a hazáját szolgáló valós cselekedet, egy valós viszonzásban részesül.

4. KÖZOKIRAT

Az uralkodói döntés után minden nemes egy okiratot kap, amely tartalmazza a címer leírását és a nemesség adományozásának okait. Nem minden esetben, de sokszor együtt járt nemesi előnév adományozásával is, amelyet az illető a vezetékneve előtt, kis kezdőbetüvel írt. Ha valakinél kétség merült fel nemességét illetően, vagy eltűnt a nemesi oklevele, akkor egy eljárás során, tanuk bevonásával vizsgálták származását, amelyet 1783-tól a Magyar Királyi Helytartótanács speciális osztálya végzett.

5. RATIFIKÁCIÓ

Más országokban csak akkor érvényes a nemesség, ha azt ratifikálják. Országonként eltérő, hogy ez a parlament, az uralkodó, a kormány vagy bármely más illetékes szerv hatáskörébe tartozik. Egyik ősapám a Hoeller-Bertram családból pl. kétszer is kérte a magyar Országgyűlést, hogy ratifikálják bárói címét Magyarországon, ami ennek hiányában hazánkban nem minősült érvényesnek.

ÖRÖKLETESSÉG

Ma már sok kritika éri a nemesi intézmény örökletes jellegét, pedig e rendszert a történelem számos alkalommal igazolta. Két érvet szeretnék hangsúlyozni.

A legfontosabbnak a nemesi intézmény társadalomformáló jellegét tartom. A régi időkben csak kevesek kiváltsága volt a tudás, így különösen nagy jelentősége volt annak a nemesi osztálynak, ahol az úri viselkedés, a vallásos nevelés és a műveltség értékei már fiatal korban megjelentek. Mivel minden család törekedett arra, hogy az ősök által elért megbecsülést megőrizze, így ez az örökletes rendszer egyben garanciát is adott arra, hogy a nemesség a saját színvonalát fenntartva újuljon meg generációról generációra. Ahogy a mondás is tartja: nomen est omen!

Másrészről ne felejtsük el, hogy a nemességet kiemelkedő érdemek elismeréséért adományozták, ezen érdemek jó része pedig számos generáción át biztosított előnyöket a közösség számára. Két családi példát említenék, ükapám berencsi Divald Adolf a magyar erdészet alapjait fektette le, szépapám komjáthi Rabár János pedig iskolákat és templomot épített szülőfalujában, amiért a nemességen felül a Vaskorona rendet is megkapta. Ezek a példák is azt mutatják, hogy a nemes cselekedetek felé tanúsított generációkon átívelő hála túlmutat azon, amit egy ember felé ki lehetne fejezni.

UTÁNZÓ NEMESSÉG

A fentieket összegezve, csak az kap nemességet, aki egy koronás uralkodó által jogállását tekintve más állampolgárokhoz képest kedvezőbb helyzetbe kerül. Éppen ezért utánzó nemesi címekkel a történelem során már évszázadok óta találkozhatunk. Közös jellemzőjük, hogy a fenti öt sarkalatos jellemző közül egy se jellemzi ezeket.

Az utánzó nemesség alapját régen egy ál-okirat próbálta meg alátámasztani, ma már általában egyesületek foglalkoznak ezzel, ahol magánemberek adnak nemességet magánembereknek.

Másik változat az un. földterület által megvásárolt utánzó címek, amelyek a skót szokásjoggal állnak kapcsolatban. Ennek lényege, hogy egy bárói birtok földjének apró részét értékesítik, ami után a vásárló "nemesi" oklevelet kap. Természetesen ez a vásárlás semmilyen joggal nem jár együtt, ennek tényét a skóciai heraldikai hivatal is hangsúlyozta. Éppen ezért 2012-ben külön jogszabály született a különböző földhivatali bejegyzések tiltására is.

A harmadik -kevésbé gyakori - típus a detronizált uralkodóházak által adományozott nemesi rangok. Fons honorum hiányában e címeket nem lehet legitimnek tekinteni, de kiváltságokkal sem járnak együtt, mivel a donáció nem képezi a helyi jogrend részét.

Fontos hangsúlyozni, hogy a nemesség igazolása során nem az adott nemesi családot, hanem a családhoz való egyenes apai ágon történő leszármazást szükséges igazolni. Ennek egyik oka, hogy bár Magyarországon a történelmi családnevek védettek, annak felvételét anyai ágról nem tiltja egyetlen jogszabály sem.

A fenti esetek miatt többen hivatkoznak a "fiúsításra", amely a királyság alatt előforduló gyakorlat volt egy régi nemesi család kihalása esetén. A fiúsítás során az utolsó női leszármazott saját vezetéknevét adta át gyermekének, így a családnév tovább öröklődött. Mivel a fiúsítást az uralkodó hagyta jóvá, e gyakorlat köztársasági államforma esetén már nem tekinthető érvényesnek.

Kökényessy F. Szilárd