Bevezető
Közel ezer esztendeje annak, hogy a Szentföldön létrejöttek a világ első lovagi közösségei, amelyek már a kezdetektől fontos munkát végeztek a kereszténység védelmében.
Idővel e rendek jellege és a társadalomban betöltött szerepe olyan európai kuriózummá váltak, amelyben a történelmi szükségszerűségen túl a hit, a bátorság és alázatosság adta a lovagi eszme eszenciáját. A credo, mint szubsztancia az egyén példaértékű fejlődése szempontjából is nélkülözhetetlen volt, ezért az egyes rendek statútumai szigorú előírásokat is tartalmaztak, például az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmat.
Szekularizáció
Az egyházi lovagrendek mellett a XIV. században megjelentek a dinasztikus rendek is. Elsőként a világon a Szent György Lovagrend jött létre 1326-ban, Károly Róbert magyar király alapításával, de ilyen dinsztikus rend volt az 1408-as alapítású Sárkány Társaság is, amely Luxemburgi Zsigmondhoz köthető. Magyar alapítású volt a jóval korábban II. Géza által alapított és III. Orbán pápa által jóváhagyott Szent István Kanonokrend is, amelynél 1439-ig mutatható ki tevékenység. E korai magyar alapítású rendek közül ma már egy sem működik, ahogy több egyházi lovagrend is megszünt, megváltozott, vagy más rendekkel olvadt egybe az évszázadok során.
A monarchiák visszaszorulásátől függetlenül e közösségek a jelenkori Európában a társadalmi szerveződés egyik legrangosabb formáivá váltak. Éppen ezért a lovagi közösségekkel kapcsolatos jogértelmezés is jelentőségre tett szert.
Jogi követelmények
Egész Európában jelen pillanatban 99 lovagi rangú közösség létezik (az uralkodók által vezetett rendeken felül), amelyek a nemzetközi nemesi és lovagi szervezetek által elismerést nyertek. Számuk folyamatosan csökken, mivel új lovagrendet csak trónon lévő uralkodó alapíthat. A lovagrendek státusza és elismerése az egyházjog és a jogtörténet által egzakt módon meghatározható, a legfontosabb elveket az alábbiakban igyekszem összefoglalni:
1. ALAPÍTÁS: lovagrendet csak hatalmon lévő uralkodó (pápa, császár, király vagy uralkodó herceg) alapíthat, olyan személy, aki az alapítás pillanatában szuverén státuszban van. Magánszemély nem alapíthat rendet, még akkor sem, ha egykori uralkodó család tagja, sőt, még egy detronizált uralkodó sem alapíthat új rendet, ha már nem gyakorolja szuverén státuszát.
2. VEZETÉS: a lovagrend élén a rendet alapító szuverén, vagy az általa kijelölt, megerősített személy (nagymester) állhat. Az egyes rendek statútumaitól függően a vezető örökletes úton, vagy kinevezés, esetleg választás révén kapja megbízását, de minden esetben a jogforrást jelentő (aktív vagy egykori) szuverén hatalom képviselőjének akaratával összhangban. (így pl. a Máltai Lovagrend nagymesterét a Szuverén Tanács választja, de az eredeti jogforrás itt is a Római Pápa, aki egy delegált bíboros révén felügyeli a Rend működését.)
3. MEGSZŰNÉS: ha egy lovagrend a történelem során évszázadokkal korábban megszűnt (vagy hosszabb ideig nem működött) akkor még hatalmon lévő uralkodó sem alapíthatja azt újra. Nem létezik olyan elfogadott eljárás, amely szerint egy rendet “évszázados nyugvásából felélesztenek” vagy “püspöki engedéllyel ismét működik”. Példa erre a sok utánzó templomos lovagrend, amelyek egytől egyig kreált narratíván alapulnak.
ICOC - HCOC
A Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Tudományok Kongresszusa 1960-ban tartotta ötödik ülését Stockholmban, Bertil svéd királyi herceg fővédnöksége mellett. Itt született döntés a Lovagrendek Nemzetközi Bizottságának felállításáról (ICOC), amelynek fő feladata a lovagrendekre vonatkozó hitelességi kritériumok összeállítása volt. Az 1962-ben Edinburghban tartott kongresszus elfogadta e jelentést, ami olyan elismerést váltott ki a megjelent tudósok között, hogy a Nemzetközi Heraldikai Akadémia elnökének javaslatára egyhangú döntés született az ICOC autonóm és állandó státuszáról.
2018-ban merült fel az igény arra, hogy Magyarországon elinduljon az ICOC alszervezete. Az alapítási döntésre 2019-ben a portugáliai Alcobaca kolostorban került sor, egy a Portugál királyi ház által szervezett nemzetközi találkozón, ahol magas rangú egyházi vezetők mellett számos európai uralkodóház tagja is részt vett. A Lovagrendek Magyar Bizottsága magyar és angol nyelven ad ki jelentést, amelyben felsorolja és ismerteti a Magyarországon szervezetileg is működő hiteles lovag- és érdemrendeket, kitüntetési rendszereket, valamint nemesi szervezeteket. Tevékenységét a heraldika, genealógia, falerisztika, jogtörténet és egyházjog területét ismerő szakértők bevonásával végzi.
A bizottság jelentésének (2021) letöltése: LETÖLTÉS
Illegitimitás
Fons honorum (becsület forrása) hiányában egyetlen szervezetet sem lehet lovagrendnek tekinteni. A szubjektív jogértelmezés sajátossága, hogy a szabályok figyelmen kívül hagyása mellett olyat állít, amely történelmileg és jogilag sem helytálló. Ennek következménye az úgynevezett utánzó rendek népszerűsége, amelyek közös jellemzője, hogy kreált történelmi tényekre és jogforrásokra hivatkozva kezdik el működésüket. Megjelenésükben lovagrendi külsőségeket használnak (hasonló öltözet és kitüntetések), de valójában magánemberek által létrehozott szervezetekről van szó, amelyek bírósági bejegyzésüket tekintve is egyesületnek minősülnek.
Az utánzó rendek évszázados múltra tekintenek vissza, de általában mindig rövid életűek voltak. Ennek oka részben a történelmi kontinuitás alapját jelentő jogszerűség hiányával, részben a tagság összetételével magyarázható. Ennek ellenére e szervezetek egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, főleg európa nyugati felén, de Magyarországon is működnek ilyen közösségek. 2021-ben 41 ilyen utánzó rend működik hazánkban, amely nemzetközi összehasonlításban jelentősnek, de nem kiugróan magas számnak tekinthető.
Egyedi jogértelmezés
Több esetben is előfordul, hogy köztiszteletben álló személyek csatlakoznak utánzó rendekhez, ezért a segítség szándékával az alábbiakban igyekszem összefoglalni a leginkább hangoztatott hivatkozási alapokat.
PÁPAI ÁLDÁS: amikor egy utánzó rend vezetője, vagy annak tagjai pápai audenciában részesülnek, akkor előfordul, hogy a pápától áldást kérnek humanitárius tevékenységükre, vagy valamilyen rendi relikviára, akár a Bibliára. Az eseményt megörökítő fotó a rend oldalán mint "pápai elismerés" szerepel, miközben a Szentszék számos alkalommal hangoztatja, hogy az ilyen típusú találkozók semmilyen elismeréssel nem járnak együtt.
VALLÁSI RENDEK: a hiteles lovagrendek listáját a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága rendszeres jelleggel kiadványban publikálja. E listáról hiányzó szervezetek közül többen arra hivatkoznak, hogy azért nem szerepelnek a felsorolásban, mert szervezetük egyházi rend, sőt a Szentszék elismerésével is rendelkeznek. Fontos tudni, hogy Szentszék öt saját rendjén kívül (Legfőbb Krisztus Rend, az Aranysarkantyús Rend, a Piusz Rend, a Nagy Szent Gergely Rend és a Szent Szilveszter Pápa Rend) csak és kizárólag két lovagrendet ismer el, a Szuverén Máltai Lovagrendet, valamint a Szent Sír Lovagrendet. Semmilyen más szervezet, legyen szó akár középkori vagy új alapítású rendről, nem bír a Szentszék elismerésével.
NYUGVÁSBÓL FELÉLESZTETT REND:
Néhány kivételtől eltekintve a dinasztikus rendek általában csak rövid ideig működtek. Ennek gyakori oka az volt, hogy az új uralkodó nem vette át a rend nagymesterségét, így vezető nélkül egy idő után új tagjai se lehettek e közösségeknek. Az a tény, hogy egyetlen hatóság se mondta ki egy nemlétező szervezet megszűnését, nyilvánvalóan nem pótolja a jogfolytonosság és a vezetők évszázados hiányát, azaz a szervezet létezését. Ebből adódóan sajnos kijelenthető, hogy az új szervezet a történelem során rég megszűnt lovagrend nevét és jelvényeit felhatalmazás nélkül használja. Mivel ezeket nem uralkodó alapította, így a lovagrendi elnevezés használatára nem jogosultak.
NEMESI RANGOK: egyre inkább ismeretes, hogy minden lovagrend valamely királyi család patronálása mellett kell működjön, így több utánzó lovagrend törekszik arra, hogy élükön hercegek álljanak. Azonban több esetben előfordul, hogy e hercegek származását a genealógia nem képes igazolni, bizonyos esetekben pedig történelmileg vagy földrajzilag sem ismert a hivatkozott hercegség. Olyan eset is előfordult, hogy egy utánzó rend vezetője nem uralkodótól, hanem hercegtől (!) kapott nemesi címet, ráadásul olyan országból, amely jelenleg köztársasági államformában működik.
MÁSIK ÁGAZAT: a lovagrendek hierarchia alapján működő szervezetek. Emiatt ha egy helyi csoport a különválás mellett dönt, azzal elveszíti jogosultságát a lovagrendhez való tartozáshoz és mint ilyen nem minősülhet “másik ágazatnak” sem. E szervezetek közül többen nemzetközi elismertségre hivatkoznak, miközben leginkább csak más, hasonlóan utánzó rendekkel állnak kapcsolatban. Természetesen a történelem során voltak olyan kiválások is, amelyek később elismerést nyertek a koronánál, és szuverén státuszra tettek szert. Ilyen hiteles közösség a Máltai Lovagrendből 1332-ben kivált porosz rendtartomány, amely 1382-ben szerezte meg szuverenitását, és ma már a világ legrangosabb protestáns lovagrendjeként ismeretes. Ezeket az eseteket azonban csak egy koronás uralkodó patronálása mellett lehet legitimnek tekinteni.
EGYESÜLETI BEJEGYZÉS: minden lovagrend alapíthat egyesületet, de egyesület nem alapíthat lovagrendet, mert a jog nem teszi mindezt lehetővé. Az USA-ban és Magyarországon is előfordult, hogy egy utánzó rend korábban kezdeményezett egyesületi bejegyzést, mint a hiteles közösség. Ennek eredményeképpen olyan bírósági határozat született, amely az utánzó rend névhasználati jogosságát ismerte el. E bírósági döntés azonban nem validálja a szervezet státuszát, mert e kettő között nincs releváns összefüggés.
A hiteles lovagrendek minden esetben fons honorum alapján működnek, tiszteletben tartva az egykori egyházjog és az európai nemesi körök által elfogadott szabályrendszereket, ezzel őrizve rendjük elismertségét és évszázados hagyományát.
Kökényessy F. Szilárd