NEMESI CÍMEREK

A címerek eredetét illetően sok elképzelés és elmélet létezik. Ezek közül az egyik legelfogadottabb változat a páncél elterjedésére hivatkozik, amely a középkori hadszíntereken nehezítette meg a lovagok felismerését. Így alakultak ki a pajzsra festett színek, majd motívumok, később ezekből pedig a címerek. A címerpajzs, a sisak és sisakdísz valójában nem más, mint egy harcmezőn kűzdő lovag stilizált ábrázolása.

A heraldika tudománya a címer megjelenésén túl annak viselését, és használatának jogosságát is vizsgálta. Míg kezdetben önhatalmúlag is használtak címereket, idővel a heraldika kibontakozásával már szankcionálták az önkényes eseteket. Manapság e jogértelmezés egyre inkább feledésbe merül, így a címerviselés legfontosabb szabályait az alábbiakban igyekszem összefoglalni.

CÍMERJOG

A nemzetközi nemesi körökben kizárólag olyan címer viselése minősül elfogadottnak, amelyet az illető jogszerűen visel. Ennek több esete is lehetséges, de legalább egynek szükséges fennállnia az alábbiak közül.
1. URALKODÓI ADOMÁNY
Minden uralkodó szuverenitásából és státuszából eredően rendelkezik fons honorummal, így jogosultak címerek adományozására is. A jelenlegi gyakorlat alapján viszont nagyon ritka esetek közé tartozik, az Egyesült Királyságban, Belgiumban és még ritkábban a Spanyol Királyságban fordul elő (az állami heraldikai hivatalok viszont sok címert jegyeznek be, pl. Collage of Arms).
2. LOVAGRENDI ADOMÁNY
A hiteles lovagrendek közül igen kevés azok száma, amely ilyen joggal rendelkeznek. Fontos kiemelni, hogy azok a rendek, amelyek élén nem áll koronás uralkodó, csak a történelmi statútum alapján bírhatnak ilyen joggal. Ez azt jelenti, hogy egy ma is hiteles lovagrend, aminek élén már nem áll hatalomban lévő személy, nem változtathatja meg statútumát oly módon, hogy abban e területre kiterjedő új szempontok is helyet kapjanak.

3. ÁLLAMI ADOMÁNY
A címerek adományozásának elfogadott formája, ha egy állami hivatal vagy egy állam által felkért hivatásos herold által részesül valaki címeradományban.

Jelenleg több ország is rendelkezik heraldikai hivatallal, viszont ezek közül nem mindegyik bír a címeradományozás jogával. Vannak olyan országok is, ahol bár e jog megilleti az adott hivatalt, de csak a köztársasági elnök személyes jóváhagyása mellett (Moldova). Sok esetben előírás, hogy a kérvényező az adott ország állampolgára legyen, így pl az egyik legnevesebb herladikai hivatal, az Egyesült Királyságban működő Collage of Arms csak a Brit Nemzetközösség állampolgárainak ad címert, és így van ez a svéd, skót és kanadai hivatal esetében is.
4. ÖRÖKLÉS EGYENES ÉS TÖRVÉNYES APAI ÁGON
Amikor valaki katonai vagy civil érdemei által nemességet kap, akkor a nemességnek általában velejárója a címer is, amely nemcsak az érdemeket szerzőt, hanem annak leszármazottjait is megilleti (abban az esetben, ha a nemesség típusa örökletes). Függetlenül attól, hogy egy család évszázadokig nem használja a címerét, a mai egyenes ági leszármazott is jogosult annak viselésére.

5. SPECIÁLIS ESETEK

Amikor valaki egy hiteles lovagrend tagja, akkor használhatja a lovagrend címerét, és azt fokozatának megfelelő ékítményekkel is díszítheti. Ez a címerhasználat ugyanakkor nem örökletes jog, még örökletes lovagi címek esetén sem. Szintén elfogadott eset, amikor családon belül a feleség férjének családi címerét viseli.

RANGJELÖLÉSEK

Minden esetben tiszteletben kell tartani a címer rangjelölő részeit is. Ennek legszembetünőbb eleme a rangkorona, amelynek szabályozása nemzetenként eltérő. Magyarországon a köznemesek nyolc, a bárók tizenkettő, a grófok tizenhat gyönggyel díszített koronát tüntethetnek fel.

Míg a nemesség és főnemesség kisebb eltérések mellett nagyjából megegyező rangkoronát használnak Európa országaiban, addig a lovagok rangkoronája igen változatos. Ennek oka a lovagi rang besorolása, amely több esetben a köznemes alatt, máshol a köznemesek és bárók között helyezkedik el. Emiatt az örökletes lovagi címmel rendelkező személyek általában tekercset, de bizonyos országokban négy (címeren három) vagy nyolcágú (címeren öt) koronát viselhetnek.
Maga a sisak is rangjelölő eszköz, főkeg a nyugati heraldikában. A polgári címerek esetén minden esetben zárt sisakot látunk korona nélkül, a köznemesi címereknél előfordul a zárt és nyílt sisak is (előbbire főleg az élő heraldika korából találunk példákat). Két vagy több sisakot csak indokolt esetben lehet feltüntetni.

ÉKÍTMÉNYEK

Azok a nemesi címerrel rendelkező személyek, akik lovagrendekben tisztségeket töltenek be, általában címerüket is ékesíthetik jelvényekkel.
A lovagrendi hierarchiának megfelelően a lovag a címerpajzs alatt, a parancsnok a címerpajzs alsó harmadától, a nagykeresztes a címerpajzs csúcsától aláfüggő szalagon viseli a rend jelvényét. A vezető tisztviselők címerét pedig egy rendi lánc öleli körül. Az ékítmények természetesen nem örökletesek, kizárólag azt a személyt illetik meg, akik e hivatalt vagy fokozatot elnyerték.
A heraldikai reprezentáció minden lovagrendnél más és más, de általában mindegyiknél igaz, hogy a családi címer mögött a rendi nagycímer feltüntetésre kerül. Olyan egyedi esetek is léteznek, amikor e rendi címer a családi címeren belül jelenik meg (Pl. a Szent Sír Lovagrendnél). Ilyen egyedi esetekre példa a magyar alapítású Sárkány Társaság is, amelynek tagjai címerüket egy stilizált sárkány motívummal körülölelve használták.

UTÁNZÓ CÍMEREK

Léteznek olyan ábrák is, amelyek kinézetre és kialakításra hasonlítanak a történelmi címerekhez, de jogállásukat tekintve nem felelnek meg a fenti követelményeknek, mert nem uralkodó, lovagrend vagy állami hivatal adományozta azokat.
Ezek közé tartoznak azok az esetek, amikor valaki önhatalmúlag használ egy címert. Ez lehet egy újonnan tervezett ábra, de ide tartozik az anyai-nagyanyai ágról származó hiteles címerek használata is, mivel e jog csak egyenes és törvényes apai ágon öröklődik.
Gyakori eset az úgynevezett heraldikai regiszterek, vagy heraldikai társaságok által "bejegyzett" címerek. Mivel egyesületek nem rendelkeznek a címeradományozás jogával, így ezeket a bejegyzéseket nem lehet legitimnek tekinteni. Függetlenül attól, hogy a címer megtervezése szakszerű volt, vagy elismert heraldikus készítette, ez önmagában nem jár együtt annak használati jogával is.
Végül érdemes megemlíteni azt az újabban látható gyakorlatot, amelynek során egy detronizált uralkodóház adományoz címereket. Ezen esetek már ritkábbak, Ázsia és Afrika egykori uralkodói dinasztiáihoz köthetőek. Több szakember úgy foglal állást e kérdésben, hogy ezek "privát" adományok, és mint ilyenek nem bírnak jelentőséggel. Azonban ha a történelmi hagyományokat és a jogszerűséget vesszük alapul, akkor ezeknek nemcsak jelentősége, de jogszerűsége is vitatható. Nem véletlen, hogy Európa detronizált uralkodóházainál nem találunk ilyen példákat.

Kökényessy F. Szilárd